Szkenderovity Pál 1922. január 7-én született Topolyán. A katonaságnál derült ki, hogy jó versenyző. Amikor huszonöt éves korában leszerelt, aktívan kezdett sportolni. Egy szabadkai verseny után automatikusan regisztrálták a Spartacus egyesületbe, amit akkor még Radničkinak hívtak. Jugoszláviának hét éven át válogatott futója volt. A kumroveci országos bajnokság huszonnyolc kilométeres, valamint a romániai öt kilométeres győzelmét tartotta legnagyobb elismerésének. Az 1972-es müncheni olimpiai fáklyát is vitte. Pár évig edző volt Topolyán az atlétikai klubban, majd visszament versenyezni a Spartacusba. Európa szinte minden országában részt vett versenyeken, ahonnan sok ajándékot hozott családjának, sohasem mellőzte őket. 2005. november 8-áig, haláláig 107.600 kilométert futott.

Az újvidéki Dolgozók újság küldte az alábbi borítékot és tartalmát Szkenderovity Pálnak. Nem tudták a címét, mégis célba ért, ugyanis sportkarrierje és postási munkaköre miatt a topolyai lakosok legnagyobb része tudta, ki Szkenderovity Pál, azaz Szkendi. A borítékra csak annyit írtak rá: nyugdíjas postás úrnak és maratonfutó bajnoknak küldik a zobnaticai akácos fasorra. Ugyanis ezen a távon futott minden nap. Munka után, amikor hazaért, átöltözött sportruhába és indult edzeni még étkezés előtt. A család a katolikus templom közelében lakott akkor, onnan a szabadkai nemzetközi út mellett futott a füves részen, a tóparttal szemben kezdődött jobb oldalt egy akácos fasor, ami egészen a vasútig vezetett. Azon futott Kisbelgrádig és vissza. Attól függően, hogy milyen versenyre készült, a napi minimum tíz kilométerét lefutotta. Amikor hazaért, étkezett és indult a délutánja. Fél órát pihent csak. Kimért volt, nem kapkodott soha. A sport mellett a kert is sokat jelentett neki, szeretett kertészkedni.

A borítékot, sportfelszerelését, díjait, rajtszámait, fotóit megtekinthetik állandó kiállításunkban.

Vastag Gazsó Hargita főmuzeológus

Topolya Község Múzeuma