A mai Topolya község területe már az őskortól kezdve lakott volt. Erről tanúskodnak a csiszolatlan kőkorszakból származó kőszilánkok és mamutcsontok, amelyekre az egykori Május 1. Építőipari Vállalat területén bukkantak. A csiszolt kőkorszak emlékei megtekinthetőek Topolya Község Múzeumában (csiszolt kőbalták, csontgyűrűk). Lelőhelyük pontos kiléte ismeretlen. A topolyai gát keleti oldalán a régészek egy bronzkori temető részleteit tárták fel (ún. „halomsíros” kultúra – középső bronzkor).

Szarmaták temetőire több helyen is bukkantak a régészek. Ilyen például a Vojnits Stufi-féle major, az északi trafóállomás, a Győri Dömötör-féle szélmalom, és mindegyik közül a legnagyobb, a Bánkert–Vágóhíd, ahol összesen 42 sírt tártak fel az antik korból.

Topolya község három településén tártak fel nagy kiterjedésű népvándorláskori temetőt az avar korból (Topolya, Cserepes, Bácskossuthfalva). A sírmellékletek egy része megtekinthető Topolya Község Múzeumában.

Legfontosabb középkori lelőhelyünk a Pusztatemplom. Több sír is feltárásra került az Árpád- és Anjou-korból.