a

art/book

A könyvművészet, vagy más néven book art a dadaizmusban és futurizmusban gyökerező műfaj, amely az 1960-as évek neoavantgárd művészetében vált meghatározóvá. Számos kifejezéssel jelölik az ide sorolható alkotásokat (például artist’s book vagy book as artwork); összefoglalóan mindazon művekre vonatkozik, amelyek a könyvvel mint a művészet tárgyával foglalkoznak. Csernik Attila könyvművészeti tevékenysége jelentős az életműben, több mint hatvan művészkönyvet készített. Művészkönyveinek formája széles spektrumon mozog: megtalálhatók olyan alkotások, amelyekben a művész ugyan megtartotta a könyv szerkezetét, lapozhatóságát, de a (lineáris) szövegalkotást elvetette. Ide tartoznak kis, 25–40 példányszámú, sokszorosított könyvei, mint a poetry of the letters című 1974-es kötet, vagy a Juhász Erzsébettel közösen készített, szintén 1974-es Szituációk. Csernik fiktív kiadót is létrehozott ezen munkáihoz: →E74 Publisher alatt jelentette meg a köteteket. Máskor létező könyveket használt alapanyagként, melyeket számos eszközzel (vágás, ragasztás, szögellés, varrás, stb.) alakított át. Ezek a művek az egyedi →könyvobjektumokhoz sorolhatók, melyek esetében leginkább csak a könyvmegnevezés és -forma azonosítható. Grafikai és illusztrátori tevékenységében (→illusztráció) is túllépett a hagyományos kereteken; az olyan kötetek, mint Juhász Erzsébet Fényben fénybe, sötétben sötétbe (1975) vagy a Homorítás (1980) esetében a vizuális és textuális elemek kölcsönösen hatnak egymásra.

art-rat 

Csernik megállapítása, miszerint az art szó betűiből a rat (háború) képezhető, nem súlytalan szójáték. Az 1989-es politikai fordulópont után Közép-Kelet-Európa országainak politikai berendezkedése és társadalma átalakulásnak indult; a változás hol pátosszal övezett felszabadulást, hol gazdasági nehézséget, a volt Jugoszláviában háborút jelentett. Csernik művészetét ebben az időszakban az aktuálpolitikai helyzet döntően befolyásolta: az 1990-es években a →délszláv háború sújtotta országoknak egyfajta emlékművet állított szövegalapú képeivel. Elementáris, a traumafeldolgozás eszközeinek tekinthető művein az (automatikus) kézírás és →kereszt motívuma – amely már a hetvenes évek alkotásainál is feltűnik – mint állandó elemek jelennek meg. A nyughatatlan betűszövetből kiemelkedik az adott mű tárgya, a háború helyszínei: Bosznia, Szarajevó, Srebrenica.

Csernik nemcsak a hozzá közeli háborús eseményekre reagált érzékenyen. A világ más részein zajló forradalmak, válságok és események is művészetének tárgyát képezték, melyek alapja a →sajtóban megjelent hírek. Aga számos módon alkalmazta a nyomtatott sajtót: újságrészleteket használt fel kollázsaihoz, összegyűrte, majd kisimította a lapokat, kézírásával – sok esetben olvashatatlan módon – átírta a hírek vizuális és szöveges tartalmát. Az összegyűrt újságlapokból →objekteket készített, melyeket →xeroxainak tárgyaként is felhasznált.

O

Az „o” betű önmagába záródó formája szimbolikus érvényű, az egység, a tökéletesség, de a világmindenség (totus orbis) kifejeződése is. Csernik Attilát az „o” betű vizuális értékei foglalkoztatták, mind a síkban, mind a térben vizsgálta lehetőségeit. 1973-ban a Balatonboglári Kápolnaműteremben rendezett Jugoszláv kollégák című kiállításon nagy méretű, felfüggesztett „O” betűt helyezett a térbe, amelyet →Ladik Katalin az „o” vokális minőségeire építő hangköltészeti előadása kísért. Póth Imrével közösen készített kísérleti filmjük, az →O-Pus is ezt a kérdéskört tematizálta.

Objektum

Az objektum, azaz tárgy, dolog fogalmat a kiállítás kétféleképpen értelmezi. Egyrészt a művész által készített megannyi, változatos méretű betűgömbre, a letraset használatával művészi alkotássá avanzsált kavicsokra és tojásdad tárgyakra vonatkoztatjuk. Ide soroljuk a csomagolt, betűkkel borított és különböző formájú, térbeli kiterjedéssel rendelkező alkotásokat is csakúgy, mint a →könyvobjektumokat. (→art/book) Csernik ezen objektumokat számos módon használta fel más műveihez, akcióihoz is (→test); megjelentek a tájba helyezve, nyomdai környezetben vagy a művész és mások (például Juhász Erzsébet) szájában, kezében és lábán, melyeket Csernik vagy más fotográfusok, így például Dormán László vagy Ifjú Gábor fotókon rögzített. A műalkotás fogalmát Csernik radikálisan átértelmezte, akcióinak felvételeit sok esetben mint alapanyagot kezelte. A művészi át- és újraértelmezések szemléletes példája a „prágai betűgömb”, amelynek fotójáról fénymásolatokat és nyomatot készített, melyet aztán kézírással is ellátott. Az újra felhasználások révén a materiális, anyagi minőségekről a koncepcióra kerül a hangsúly.

Az objektum fogalmát másrészt a →szubjektum-objektum, és Csernik →konceptuális szövegeinek vonatkozásában használjuk. Csernik legtöbb →body art akciójában saját testét használta, melyeknél a →test a művész szubjektuma és objektuma is egyben. Aga →konceptuális szövegei ebbe a művészi attitűdbe és gondolkodásba engednek betekintést: a szöveges utasítások a nézőt saját teste és környezetének feltérképezésére szólítják fel, ezzel a befogadó aktív cselekvővé és önmaga vizsgálatának tárgyává válik. A szöveges utasítások számos kontextusban és több nyelvre lefordítva is megjelentek: megtalálhatók például az 1974-ben, a São Paulóban rendezett Prospectiva 74 kiállítás katalógusában vagy a →Szombathy Bálint és Slavko Matković által szerkesztett WOW kiadványban is.

e

Előd ~ Csernik Előd

Emese ~ Csernik Emese

Erzsébet ~ Juhász Erzsébet

Csernik Attila 1969-ben kötött házasságot Juhász Erzsébet író és irodalomtörténésszel. A művész ekkor készült tusrajzain a testsziluettek, -fragmentumok és a betűk domináltak, melyeken az ábrázolt testek általában nem kötődtek konkrét személyhez. (→test) Kivételt képeznek azok a művek, amelyeknél a művész a →Pötyölke megnevezést használta a mű címében vagy magán az alkotáson. Csernik Juhász Erzsébetnek írt leveleiben nevezte Pötyölkének az írónőt, mely a test és a személy közötti összefüggést egyértelművé teszi. Kettejük kapcsolata nemcsak magánéleti volt: Csernik tervezte felesége több kötetét (→art/book), de a Mixed Up Underground című alternatív kiadvány második számának felhívásában ott találjuk Juhász Erzsébet nevét. (→text) Számos közös akciót folytattak le együtt; nemcsak felesége, de lánya, Csernik Emese és fia, Csernik Előd is résztvevői, illetve szereplői voltak akcióműveinek. A talpon és a láb előtt megjelenő, bélyegzett ART betűkapcsolatot bemutató felvételen a láb Csernik Emese lába, ő jelenik meg az Exemper címet viselő akció felvételein is. Csernik 1985-ös Text című kötetének záró fotóján a Csernik szignójából induló és oda visszatérő körben fia, Előd ül. 1993-ban →experimentális filmet is készítettek közösen Határ címmel. Szűk családi köre Csernik szó szerinti →mikrokörnyezete, amely meghatározta alkotótevékenységét.

experimentális film

Aga experimentális, azaz kísérleti filmes tevékenysége az életmű eddig kevésbé ismert és kutatott része. Az experimentális film – hasonlóan a book art műfajához (→art/book) – a 20. század első felében gyökerezik, mely szélesebb körben az ötvenes és hatvanas években terjedt el. A műfaj olyan, Csernik által is nagyra tartott képviselőket tudhat magáénak, mint Man Ray, Fernand Léger vagy Moholy-Nagy László (→hommage). Csernik első kísérleti filmje a tárlaton is szereplő, Ladik Katalinnal és Póth Imrével közösen készített →O-Pus. A →művésztelepeken kollégáival is létrehozott filmeket, melyek létezéséről a vajdasági folyóiratokban megjelent beszámolók tanúskodnak. A nyolcvanas és kilencvenes évek kísérleti filmjeit a művész fia, Csernik Előd őrzi; ezek közül három olyan alkotás látható a kiállítótérben, melyekben Csernik művészetének karakteres elemei ötvöződnek.

t

test

Juhász Erzsébet 1970-ben Csernik rajzait úgy jellemezte, mint amelyek „[b]etekintést engednek egy egészen szubjektív, emberközpontú végtelenbe”. Az ember, a test és annak vizsgálata Csernik munkásságának meghatározó művészeti problémája; akcióin, →experimentális filmjeiben, kollázsain és rajzain egyaránt az embert és az emberi testet kutatta. Csernik a hatvanas években készített tusrajzain – melyek zöme nemrég került elő műterméből – testsziluettek, a test egyes fragmentumai láthatók. A sziluetteket néhol éles körvonal választja el a környezetétől, amelyet a színbéli különbségek, a fekete és fehér mezők éles kontrasztja is felerősít. Máshol szürke tónusok és vibráló, szürke alakzatok, faktúrák, betűhalmazok és szótöredékek illeszkedtek be a test réseibe vagy annak környezetébe. A test mellett tehát a betű és a szöveg (→text), illetve azok kapcsolata is foglalkoztatta. Ez jellemzi →body art műveit is, amelyek →experimentális költészeti műveknek is tekinthetők: a papír síkja helyett a test egyes felületein jelennek meg a betűk és szótöredékek. Csernik munkássága ezek alapján leírható a fizikai lét manifesztumának (ti. a test) és a nyelv materiális manifesztumának (betű és szöveg) szüntelen vizsgálatával.

text

Csernik 1985-ben megjelent kötetének címe, valamint sorozat-elnevezéseinek (például a Badtext vagy a Rotext) utótagja is a text, azaz a szöveg, mely számos aspektusból lényeges eleme Aga életművének. A szöveghez való viszonya szorosan kapcsolódik →szervezői és szerkesztői tevékenységéhez: 1969-ben lett az általa „szöveggyárnak” nevezett Forum munkatársa, ugyanebben az évben kezdte meg grafikai szerkesztő tevékenységét a →Képes Ifjúság hetilapnál, melynél 1986-ig dolgozott. A nyomdában a szöveg vizuális megjelenítése individuális alkotótevékenységét is befolyásolta: az otthagyott kliséket széttúrta, a betűket elmozdította vagy teljesen átrendezte, melyekről aztán nyomatokat készített; →szövegroncsolásos művei jelentős részét teszik ki életművének. A kész nyomtatott szövegeket sok esetben újra felhasználta, kollázsokat, →objekteket  és →xeroxokat készített; utóbbi a Magyar Szónál folytatott szerkesztői munkájához (1990–1993) kötődik. Szervezői tevékenysége legalább ennyire jelentős: tagja volt a Képes Ifjúság-tárlatok bíráló bizottságának, az újvidéki →Ifjúsági Tribünön képzőművészeti eseményeket és kiállításokat szervezett. Magyarországi kollégáival is kapcsolatot ápolt; művészbarátai zömmel az Ifjúsági Tribün vagy a Képes Ifjúság szerkesztőségébe címezték neki írt leveleiket. A Képes Ifjúságban csakúgy, mint az →Új Symposion hasábjain a neoavantgárd szerzőknek lehetőségük nyílt műveik közlésére. Ennek ellenére a szerkesztőknek számos korlátozással és a cenzúrával is szembe kellett nézniük. A „relatív szabad” helyett a „valódi szabad” közlés intenciója vezetett a →Mixed Up Underground ’72 című alternatív kiadvány létrehozásához, melynek szerkesztője Csernik Attila és →Szombathy Bálint volt.

m

mail art

A mail art, vagy magyarul postai művészet egyaránt vonatkozik a postai eszközök, így a levelezőlap, a bélyeg, a pecsét vagy a csomag „műfajában” készült alkotásokra, valamint arra a tevékenységre, amely a postai szolgáltatást, azaz a levél- és csomagküldést használja fel a művészi üzenet közvetítésére. A mail art mozgalom az ötvenes-hatvanas évektől lehetővé tette, hogy a korlátozott utazási lehetőségek és az eltérő politikai berendezkedés ellenére a művészek nemzetközi szinten tartsanak fenn kapcsolatot és ismertessék meg műveiket. Csernik Attila is a nemzetközi mail art hálózat tagja; ezen tevékenységének intenzitása a művész most megismert levelezései által került új megvilágításba. Csernik számos mail art művet hozott létre: Juhász Erzsébettel közös akciójának egy-egy felvételét (→e), megkettőzött portréját, de egy →szövegroncsolásos művét is levelezőlapra komponálta, melyeket művész bélyegzőjével is ellátott. A mail art hálózat révén →experimentális költészeti művei széles körben ismertté váltak; alkotásai – többek között – Antwerpenben, Utrechtben, Granadában, Barcelonában és São Paulóban is bemutatásra kerültek azon túl, hogy számos konkrét és vizuális költészeti antológiában is megjelentek.

mikrokörnyezet

A mikrokörnyezet fogalmát Miško Šuvaković művészetteoretikus után használjuk, aki Csernik konceptuális szövegeinek, valamint 1970-es évekbeli munkásságának leírására használta a terminust; a kifejezés nála az amerikai minimalizmus „makrokörnyezet felé való orientálódása”, „a monumentalitás, a színháziasság és a városi terek meghódítására való törekvés” ellenében Csernik szűk környezetének vizsgálatára vonatkozott. A mikrokörnyezet fogalma alatt elsősorban családi és baráti kapcsolatainak összességét értjük, amelybe beletartoznak Aga szűk családi köre (→e) mellett azon személyek is, akik nagy hatást gyakoroltak munkásságára. Így →Ács József, aki Csernik „szellemi elődje” és mentora volt, vagy Kassák Lajos, akinek irodalmi tevékenysége inspirálta. Ezen személyeknek Csernik →hommage-okat készített, több műfajban és változatos technikával. A mikrokörnyezet fogalma →Topolyához való viszonyához is kapcsolódik, ahhoz a környezethez, amelyhez mind Kanadából, mind Újvidékről visszavágyott.

művésztelep

A vajdasági művésztelepek, így a zentai, topolyai és csurgói telepek alapítása az 1950-es évek művésztelepi mozgalmának eredménye. A 2022-ben már hetvenéves Zentai Művésztelep az első ezek sorában, a Topolyai Művésztelep 1953-ban, a Becsei Művésztelep 1954-ben, míg a TAKT (Temerini Amatőr Képzőművészeti Tábor, majd Temerini Alkotóműhely és Képzőművészeti Tábor) 1976-ban indult. Csernik a hatvanas évek végétől főként a zentai és topolyai művésztelepek szinte állandó résztvevője. Zentához kötődött az →Ács József által alapított E. K. (Erőt Kölcsönző) elnevezésű csoport is, melyhez Csernik 1969-ben csatlakozott. A Zentai Művésztelepen meghatározott tematika mentén alkottak a résztvevő művészek; →Ács Józsefhez köthető a művészet és →mezőgazdaság kérdésének összekapcsolása, mely révén a hetvenes évektől az alkotók olyan témákat is feldolgoztak, mint a sertéstenyésztés vagy a paprikatermesztés. Mind az alkotások, mind azok fogadtatása nem nélkülözte a kritikai felhangot. A résztvevő művészek több évben is reflektáltak a tiszai árvizekre; 1970-ben például a művésztelepen létrejött művek eladásából származó összeget az árvízkárosultak megsegítésére ajánlották fel. Csernik Attila is számos művet készített a Tisza tematikájára: 1983-ban két →könyvobjektumot hozott létre Gátat a Tiszának, illetve Emlékül címmel. A művésztelepekhez kötődnek Aga →tájintervenciói is; Topolyán valósította meg úgynevezett „betűtemetés-akcióját”, melynek során a „Telep” szó betűit földdel temette be, az akciót pedig fotókon rögzítette.

i

illusztráció

Csernik illusztrátori tevékenysége az egyik legjelentősebb része munkásságának; borítókat és teljes köteteket egyaránt tervezett. (→art/book) Alkotásai nem tekinthetők hagyományos értelemben vett illusztrációknak; a szöveg és a kép egyfajta dialektikus viszonyba kerül, nem alá-fölé, hanem mellérendelésről beszélhetünk. Ez a sajátosság már az első, általa tervezett könyv, →Tóth Ferenc Halál a síkban (1970) című verseskötetének esetében is megmutatkozik: a borítón és a kötetben egyaránt testsziluett-betű művei jelennek meg, melyek kapcsolódnak ugyan a szöveghez, de legalább ennyire el is válnak tőle. A szöveg és a kép viszonyát árnyalja Csernik műveinek megjelentetése a vajdasági periodikákban; azon túl, hogy rajzai, fotóalapú művei és kollázsai a legfontosabb folyóiratokban – mint a Híd, a →Magyar Szó, a →Képes Ifjúság vagy az →Új Symposion – műmellékletként jelentek meg,  gyakran szépirodalmi vagy művészeti írások mellett is szerepeltek. (→text) →Gyermekirodalmi illusztrációi külön egységet alkotnak: változatos, színekben tobzódó művei a →Jó Pajtás és a →Mézeskalács hasábjain és címoldalain, de önálló kötetekben is megjelentek. Csernik jellegzetes figurákat alkot az egyes történetekhez, néhol pontozott vonalakból és felületekből hozza létre alakjait, máskor pasztelles síkokból, melyeket homogén felületek vagy vékony vonalak határolnak. Mind kézi, mind digitális rajzaiban a gyermeki játékosság és a progresszív kísérletezés egyaránt megmutatkozik.

Szerző: Árva Judit