


„Szuboticán születtem, a Nagy templom során, a volt Krécsy-házban. Gyermekkoromban ugyanezen ház pincéjébe zuhantam és ugy látszik pont a fejem lágyára estem, mert néhány év mulva már jelentkeztek a kóros tünetek: humorista lettem. Tizenhat éves koromban pályadíjat nyertem egyik humoreszkemmel. Irói karrieremet Csáth Gézával együtt a Bácskai Hírlapnál kezdtem. Egyetemi hallgató koromban sokat dolgoztam Bíró Lajos lapjának, a Budapesti Naplónak, ifjúkori bűneim eredménye: vagy öt kötetre való novella, kroki, kabarétréfa, humoreszk. – Eddig két kötetem jelent meg, harmadik regényem kézirata az íróasztalom fiókjában várja a konjunkturás időket, két tucat ujabb novellám keres egy könnyelmű kiadót. Manapság ugyszólván kizárólag babérért, egy diszes elsőosztályu temetésért és azért az esetleges potya díszsírhelyért dolgozom.”
(Napló, 1934. december 25.)
„Ez az ezüstkanál volt egyetlen szülői örökségem. Ha idegenbe mentem, mindig magammal vittem. Még egyetemista koromban is ezzel a kanállal kanalaztam a kiskávét a pesti kávémérésekben.”
(Munk Artúr: Köszönöm addig is, 1956., 9.)

